Stanley érezte, ahogy ajkai sarka halvány mosolyra húzódik. – Xyla, te butuskám… Ő a vér szerinti húgom.

A vonal túlsó végén Xyla Quest egy rövid pillanatra lefagyott.

– …Micsoda? Húgod?

– Ki más lehetne? Te és a húgom vagytok az egyetlenek, akikkel valaha is kedvesen viselkedem – kuncogott Stanley, szemében egy csipetnyi játékossággal.

Xyla szíve ettől az egyszerű magyarázattól hirtelen megnyugod