Tiszta elhagyatottság lengett a levegőben, ahogy végigpásztázta az irodáját.

– Rachel... Te tényleg kész kínszenvedés vagy. – suttogta Sebastian Brenand, miközben jobb hüvelykujjával újra és újra végigsimított a képen lévő arcán.

Egyetlen nap sem telt el úgy, hogy ne gondolt volna rá.

A lány nem is sejtette, hogy a férfi napról napra egyre jobban hiányolja.

Az elvesztésének gondolata megrémítette.