** Paige szemszöge **

A sátor belseje semmiben sem hasonlít arra az emlékre, amely tizenéves korunkból égett belém. Akkoriban a sátor szűkös volt és hideg, a talaj kemény a hálózsák alatt, és enyhén nyirkos, dohos szaga volt. Olyan fiatalok voltunk, mindketten ügyetlenek és az érzésektől túlcsordultak, utána pedig csak a csend maradt nekem, amikor ő eltűnt.

Ez most maga a melegség és kényelem: