** Parker szemszöge **

Az eső elállt, mire elérkezik a délután. A levegőnek nedves fenyő és a házak kéményeiből szálló füst illata van. Van valami furcsa nyugalom a falkában. Az a fajta mozdulatlanság, amitől mindig borsódzik a hátam. Ez az, ami közvetlenül azelőtt jön, hogy valami eltörne.

Belököm a közösségi csarnok ajtaját, és belépek. A falka tevékenységének ismerős morajlása azonnal megcsap: