** Paige szemszöge **

A reggeli majdnem megnyugtat, majdnem, de nem egészen.

A fiúk próbálnak normálisan viselkedni, de a kötelék az érzelmek összekuszált zűrzavara. Kíváncsiság, áhítat, aggodalom, és valami élesebb, ami mindegyiket átszövi… félelem.

Nem tőlem félnek, hanem engem féltenek, és Ryder az, aki folyton úgy pillantgat rám, mintha egy belső vitát folytatna, amit nem akar megvívni.

Tudom,