** Paige szemszöge **

A reggel egyszerre jön el túl gyorsan és túl lassan. Nem hiszem, hogy valaha is elaludtam volna, nem igazán. Csak sodródtam, lebegtem, valahol a kimerültség és az adrenalin között. A félelem és a remény között. Az elveszített dolgok… és a talán elnyerhető dolgok között.

Egy gyermek, egy lehetőség.

A kezem anélkül pihen meg a hasamon, hogy észrevenném. Az onnan áradó melegség