Koppints az oldalra a gyors menü megnyitásához

** Poppy szemszöge **

Addig nem lassítok, amíg a folyosó feléhez nem érünk. Csak ekkor döbbenek rá, hogy olyan erősen szorítom Leo kezét, hogy az már valószínűleg fáj neki. Kicsit lazítok a szorításomon, és lassabbra fogom a lépteimet.

– Sajnálom – suttogom.

Nem húzza el a kezét. Sőt, a szorítása még erősebb, határozottabb és tudatosabb lesz.

– Ne kérj bocsánatot – mondja halkan. – Csak mondd el,