Koppints az oldalra a gyors menü megnyitásához
** Poppy szemszöge **
Addig nem lassítok, amíg a folyosó feléhez nem érünk. Csak ekkor döbbenek rá, hogy olyan erősen szorítom Leo kezét, hogy az már valószínűleg fáj neki. Kicsit lazítok a szorításomon, és lassabbra fogom a lépteimet.
– Sajnálom – suttogom.
Nem húzza el a kezét. Sőt, a szorítása még erősebb, határozottabb és tudatosabb lesz.
– Ne kérj bocsánatot – mondja halkan. – Csak mondd el,