SAGE

Már kezdtem azt hinni, hogy a bájital, amin Elara olyan fáradhatatlanul dolgozott, nem készül el időben. Az óra ketyegett, miközben a holminkat pakoltuk az előttünk álló útra, és minden egyes tárgy emlékeztetett a ránk váró terhek súlyára. De épp, amikor az utolsó ruhadarabot hajtogattam a táskámba, Elara becsusszant a szobámba, arcán apró, elszánt mosollyal.

– Tessék – mondta, felém nyújtva