Szorosan tartom Pipert, próbálom vigasztalni, de remegő teste felett a tekintetem Sadie-n akad meg. A kanapé háttámlájának dől, sápadt és csendes, könnyek csillognak a szemében, de nem hajlandóak lehullani. Úgy néz ki, mintha egy szikla szélén állna, és valami hatalmas, rémítő mélységbe bámulna le.

Sadie átkarolja magát, befelé fordul, mintha így kisebbé tehetné magát. – Nem akartam hangosan kimon