Mire a hajnal hasad, a lábaim sajognak, a tüdőm ég, és alig bírok állni.

Nem emlékszem, mióta vagyok kint. Az erdő most csendes; a madarak ébredezni kezdtek a sápadt fényben. A kezem ragacsos, a ruhám pedig szakadt.

Nem érzek semmit ebből. Semmi sem tudatosul. Ehelyett csak... üres vagyok. Zsibbadt. Mintha lenne egy tátongó, üres tér ott, ahol a szívem és a lelkem volt.

Lassan visszafordulok a fal