Sadie

A következő reggel túl gyorsan virrad fel.

Alig alszom. Talán egy-két órát, de így is kivonszolom magam az edzőpályára. Ha még tovább maradok a szobámban, megfulladok a saját gondolataimtól. Mozgásra van szükségem. Levegőre. Valamire, ami elcsendesíti a mellkasomban kőként ülő fájdalmat. Edzenem kell.

A pálya üres, harmat csillog a füvön, a korai nap halvány folt az égen. Kinyújtom az ujjaim