Anya mellett sétálok.

Jelenléte vibrál a levegőben, ezüstös fény súrolja az erdő talaját, mintha maga a világ is visszatartaná a lélegzetét. Minden lépés nehezebbnek tűnik az előzőnél, de nem a kimerültségtől, hanem a várakozástól.

Vártam erre a pillanatra. Álmodtam róla. Ezerszer lejátszottam a fejemben, ahogy véget vetek nekik, végre megálljt parancsolok a fájdalomnak, amit okoztak, az életeknek