Bailey szinte szédült a hitetlenkedés és a remény keverékétől. – Anya?

A vonal egy ideig csendes volt, aztán Bailey meghallotta, azt a hangot, amiről azt hitte, talán soha többé nem hallja. – Szia, édesem. – Halk volt és erőtlen, de határozottan az édesanyja beszélt.

– Anya! – kiáltotta, és a megkönnyebbülés szinte elsöpörte, amikor meghallotta az apja hangját is. – Szia, napsugaram!

– Apa! – Élet