– Értettem. – Sophie-t azonban még ez sem zavarta. Ehelyett így utasította: – A következő napokban ne lépj velem kapcsolatba.

– Miért? Tényleg bajban vagy? – De hát ő az egyetlen, aki meg tud oldani bizonyos megbízásokat!

– Nem, csak fáradt vagyok, és szeretnék változtatni az életmódomon.

– Micsoda? Miért vagy hirtelen ilyen fáradt? Csak ne mondd, hogy ki akarsz lépni a Fény Szárnyaiból? Szó sem lehet róla! Ebbe nem fogok beleegyezni.

Erre Sophie nem tudta megállni, hogy fel ne kuncogjon.

– Nem áll szándékomban kilépni a Fény Szárnyaiból, Pillangó. Csak arról van szó, hogy mostanában mással vagyok elfoglalva, ezért nem akarok elvállalni semmilyen megbízást. Nem számít, kiről van szó, és mennyi pénzt ajánlanak, egyszerűen utasítsd vissza mindet.

– Mi történt pontosan? Ha nem bírsz vele, nyugodtan elmondhatod. A Fény Szárnyainak minden tagja segíthet kitalálni egy megoldást. – A Fény Szárnyai tele volt tehetségekkel, így meg tudták volna oldani a problémát, függetlenül attól, hogy kit sértett meg.

– Semmiség az egész. – Sophie nem akart tovább beszélni erről, így azonnal letette.

Pillangó jól ismerte Fantom jellemét. Ha az utóbbi nem akart beszélni valamiről, semmire sem ment volna, akármilyen kitartóan követelte is a választ. Ráadásul hitt abban, hogy Fantom minden problémát meg tud oldani.

Különben is, ő sosem értheti meg a zsenik világát.

Amikor Sophie visszatért az osztályába, észrevette, hogy a többiek még a korábbinál is furcsább tekintettel bámulják.

Ezzel azonban egyáltalán nem törődött.

Queenie rávetett egy pillantást, és nem tudta megállni, hogy gúnyosan el ne mosolyodjon. Nem számít, hogy öt éve vagy most, még mindig ugyanolyan idegesítő, mint régen!

Az első óra után Sophie felállt, hogy kimenjen a mosdóba. Egy előtte ülő lány szintén felállt.

– Örülök, hogy megismerhetlek, Sophie. Ysabelle Lombard vagyok. – A lánynak, aki megszólalt, bubifrizurája és gyönyörű, nagy szeme volt.

Sophie csupán egy morgással nyugtázta a bemutatkozást, láthatóan nem volt kedve csevegni vele.

– Várj egy kicsit, Sophie! – Ysabelle nem volt olyan magas, mint Sophie, és hosszú lábai sem voltak, így alig győzte tartani vele a lépést.

– Van még valami? – Sophie látta rajta, hogy nem akar semmi rosszat.

– Sophie, feltöltötték az iskolai fórumra a képeket, amelyeken verekedsz. Olyan menő voltál közben! – Ysabelle arcára kiült a csodálat.

– Milyen képeket?

Ysabelle ekkor átnyújtotta a telefonját Sophie-nak.

– Csatlakozhatok a bandádhoz ezentúl? – kérdezte Ysabelle szégyenlős mosollyal.

– Én nem alapítok bandákat. – Sophie vetett egy pillantást a képekre, és látta, hogy a fórumon folyó vita a múltjára összpontosít. Nyüzsögtek a gúnyos megjegyzések az erkölcstelenségéről és a szégyentelenségéről.

– Ne haragudj, Sophie. Ilyen a természetük, mindig hülyeségeket hordanak össze. Ne vedd a szívedre!

– Menj vissza. Ne barátkozz velem.

– Miért? Én nagyon kedvellek! – Ysabelle-t egyáltalán nem zavarta Sophie közönye.

Sophie nem tudott mit kezdeni egy ilyen lánnyal, akinek ráadásul nem voltak rossz szándékai, így végül hagyta, hogy vele tartson.

– Megtanítanál verekedni, kérlek? – kérdezte Ysabelle komolyan.

– Nem.

Hát jó, egyszerűen nem visz rá a lélek, hogy utáljam.

– Miért nem? – Ysabelle elharapta az ajkát, mielőtt azt suttogta volna: – Nem kedvelsz?

– Nem.

– De miért? Hát nem vagyok aranyos? – Ysabelle elkezdett cukiskodni Sophie-nak.

Bár Sophie rezzenéstelen maradt, a lány mégsem adta fel.

– Nem baj. Jelenleg még nem ismersz igazán. Ha majd a jövőben jobban megismersz, biztosan kedvelni fogsz! – fecsegett tovább Ysabelle Sophie hallgatása ellenére.

– Nézd csak Ysabelle-t, Queenie! Képzeld, kiment a mosdóba Sophie-val!

– Hmph! Adjunk neki egy leckét, hogy tudja, pontosan ki a főnök a végzős 8-as osztályban! – vicsorgott Queenie.

Azt akarta, hogy az egész osztály kiközösítse és kipécézze magának Sophie-t. De mindenekelőtt azt akarta, hogy a lány takarodjon el a Jipsdale-ből.

– Rendben! Kétségtelenül ő is csak egy rohadt alma, ha Sophie pártjára áll! – Az osztályban egyetlen lány sem kedvelte Ysabelle-t. Szép volt, a jegyei is tűrhetőek, de a családi háttere sajnos hagyott némi kívánnivalót maga után.

Amikor megszólalt az iskolacsengő, Ysabelle követte Sophie-t vissza a terembe.

Sophie helye az utolsó sorban volt. Ysabelle viszont a harmadik sorban ült, mivel elég alacsony volt. Ám ahogy belépett, valaki kinyújtotta a lábát, és elgáncsolta.

Ennek következtében Ysabelle előrebukott.

A mozgást hallva Sophie megpördült, és gyorsan elkapta Ysabelle-t. Ysabelle így egyenesen a karjaiba zuhant.

– Ki volt az? – Végighordozta a tekintetét mindenkin, mire az osztályteremben azonnal síri csend lett.

Ysabelle alaposan megijedt. Tudta, hogy az osztályban sokan utálják Sophie-t, ő viszont az első pillanattól kezdve tiszta szívből megkedvelte.

Mindazonáltal arra nem számított, hogy ilyen gyorsan lépéseket tesznek ellene.

– Jól vagyok, Sophie. – Ysabelle attól tartva, hogy verekedés tör ki, azonnal csillapítani próbálta Sophie-t.

A lány, aki korábban kinyújtotta a lábát, kissé megijedt Sophie tekintetétől. Mégis felállt.

– Ő volt a figyelmetlen, és megbotlott! Mi közöm hozzá? Mi van, talán verekedni akarsz?

Sophie segített Ysabelle-nek megállni a lábán. Aztán elindult a lány felé.

– Kérj bocsánatot.

– Sajnálom. – A lány a legcsekélyebb őszinteség nélkül kért bocsánatot.

Ettől Sophie szeme elé vörös köd ereszkedett.

Egyenesen rálépett a lány lábfejére.

A taposás nyomán olyan gyötrelmes fájdalom öntötte el a lányt, hogy a lábfeje teljesen elzsibbadt.

– Hogy tehetted ezt?

A lány sírva fakadt.

– Bocs, nem láttam a lábadat. – E szavak után Sophie sarkon fordult, és visszatért a helyére.

Ezt látva Ysabelle csak még jobban megkedvelte. Soha életében nem látott még ilyen menő lányt.

Amikor a többi lány meglátta Sophie brutalitását, egyetlen szót sem mertek kiejteni.

Queenie ökölbe szorította a kezét. Sophie régen másképp viselkedett, így a jelenlegi Sophie egy kissé megrémisztette.

– Yvonne, óra után menj, és mondd el ezt a tanárnak! Ez a Jipsdale Premier Gimnázium, szóval kétségtelenül ő is azt fogja remélni, hogy Sophie is eltakarodik innen!

Így hát Yvonne Zales óra után sírva ment Derrickhez. Sőt, mi több, még a szüleit is felhívta.

– Nézze meg a lányom lábát, Mr. Hayes! Teljesen vörös. Evie mindig is szorgalmas és engedelmes gyerek volt. Tökéletes állapotban küldtük iskolába, de most még járni sem tud. Még ma magyarázatot kell adnia nekem! – A Zales családnak volt némi befolyása Jipsdale-ben, így semmiképpen sem hagyhatták, hogy a gyermeküket ilyen zaklatás érje anélkül, hogy igazságot követelnének.

Derrick összeráncolta a homlokát.

– Nyugodjon meg, Mrs. Zales. Biztosan valami félreértésről van szó, hiszen mindannyian tinédzserkorú gyerekek.

– Hogy is maradhatnék nyugodt? Evie, mondd el a tanárodnak, ki tette ezt veled! – Selena Ardern egyáltalán nem volt megelégedve Derrick hozzáállásával.

– Az új, átjelentkezett diák volt, Sophie Tanner. Anya, azt hallottam, hogy régebben rengeteget verekedett és balhézott. Ráadásul még együtt is élt egy huligánnal, és abortusza is volt. Nem akarok egy osztályba járni egy ilyen diákkal. – Yvonne még hangosabban siránkozott.

Ahogy Derrick hallgatta, az arckifejezése egyre sötétebb lett.

– Honnan hallottad mindezt, Yvonne? Nem szép dolog ilyeneket mondani az osztálytársadról. Ezek mind alaptalan pletykák.

Bármi is történt, Sophie az ő diákja volt, és az ilyen pletykák megsemmisítőek egy lány számára.

– Maga kivételez Sophie-val, Mr. Hayes? Ha ma nem ad nekem magyarázatot, személyesen fogom felkeresni Mr. Langstont! – fenyegetőzött dühösen Selena.

Épp ekkor érkezett meg Sophie az irodába.

Amikor megpillantotta Yvonne-t, rögtön tudta, miről van szó.

– Van egy kérdésem hozzád, Sophie. Te léptél rá Yvonne lábára?

– Igen – válaszolta Sophie őszintén.

Derrick nem tudta megállni, hogy össze ne ráncolja a homlokát a válasz hallatán.

– Esetleg van valami konfliktus kettőtök között? Normális dolog, ha a lányok között adódnak konfliktusok.

– Nincs semmilyen konfliktus. Egyszerűen nem bírom elviselni a látványát. – Egy ilyen vacak lecke semmi ahhoz képest, hogy egyenesen az orrom előtt mert trükközni!