– Miért nem mész be? – lépett hozzá Sophie, és halkan megkérdezte.

– Végre itthon vagy. – Az a férfi, aki máskor oly parancsoló, fenséges és hatalmas volt, abban a pillanatban olyan szánalmasnak tűnt.

Tristan kinyújtotta a jobb karját, és a karjaiba húzta a lányt. Másik karjával átölelte a derekát, és a homlokát az övének támasztotta.

Sophie szívverése kihagyott egy ütemet a hirtelen mozdulattól.