Régebben Charmaine-t még szíven ütötték volna Yale kegyetlen szavai, de mostanra már nem érdekelte.

„Ha, Yale! Olyan szánalmas vagy.” – horkant fel Charmaine megvetően.

„Igazad van. Ez vagyok én. Remélem, nem felejtetted el, hogy te voltál az, aki annak idején könyörgött, hogy vegyelek feleségül. De most megvetsz engem. Kíváncsi vagyok, vajon vak voltál-e, amikor először hozzám akartál jönni feles