– Nem, nem úgy értem – magyarázkodott sietve Ysabelle. – Te vagy a megmentőnk. Ha te nem vagy, Felix már...

Már a gondolatra is kihagyott egy ütemet Ysabelle szíve.

– Sophie, innentől kezdve bármit megteszünk, amit csak kérsz tőlünk – mondta Ysabelle határozottan.

– Jól van már. Nem akarok a meghitt pillanatotok útjába állni. Elmegyek sétálni, mert az előbb túl sokat ettem – mondta Sophie.

Amikor