Stephen nem került volna ilyen szörnyű állapotba, ha nem menti meg a gyerekeket.

Nicole úgy érezte, tartozik Stephennek.

Hirtelen késztetést érzett, hogy „apának” szólítsa, de habozott. Idegességében az ujjaival babrált, és az „apa” szó, amint a nyelve hegyére ért volna, visszacsúszott a torkán.

Nicole-nak eszébe jutott az anyja, ahogy kábultan bámulta az eget, depresszióba esett, és nyomorúságos