**Margot szemszöge**

Először semmit sem mondott.

Csak állt ott. A tekintete szinte lyukat égetett belém.

Éreztem, ahogy a szemei minden porcikámat végigpásztázzák, mint valami perzselő fényszóró – felmérve, mérlegelve, mintha csak a visszaszámlálás folyna a végső pillanataimig…

A csend hangosabb volt bárminél, amit csak ordíthatott volna.

Egy lassú, remegő lépést tettem hátra, de ő velem lépett,