**Margot szemszöge**

Nem tudom, meddig maradtam ott – a cella padlóján összeroskadva, valami siralmas, apró dologként összekuporodva, éles, szaggatott kortyokban nyelve a levegőt, ami fájdította a torkomat.

A csend volt a legrosszabb.

Egyetlen lépés sem hallatszott. Nem hallatszott sziszegő lélegzet. Semmi nyikorgó mozdulat mögöttem, ami megerősítette volna, hogy még mindig itt van.

Csak a saját