**Margot szemszögéből**

A csend a fürdőszoba ajtaja mögött hátborzongató volt.

Fojtogató volt állni benne.

Csak a saját zokogásom hangja töltötte be a teret, mindegyik gyengébb volt, mint az előző, mígnem egy idő után csak halk zihálássá váltak.

Nem tudtam, mennyi ideje guggolok a hideg csempézett padlón, térdem a mellkasomhoz húzva, tenyerem a csípős arcomhoz nyomva, miközben az agyam azon járt,