**Margot szemszöge**

A hang előbb rántott ki az álmomból, minthogy készen álltam volna rá.

Egy halk mormolás.

Kezdetben alig lehetett hallani, de elég volt ahhoz, hogy megüsse a fülemet, és kizökkentsen abból a félálomból, amiben éppen lebegtem...

Pislogtam a sötétbe, a zavartság ködként borult rám. A cellát még mindig árnyékok burkolták, csak a halvány arany fakó csíkjai kezdtek bekúszni a rácsos