**Margot szemszöge**

– Coban... – reszeltem, a hangomat darabokra tépte a torkomat még mindig perzselő fájdalom.

Fájt a beszéd, de mondanom kellett valamit – el kellett érnem őt, mielőtt a szemem láttára szaggatta volna szét magát.

– Ne! – sziszegte, a hangja éles volt, mint az üveg...

A feje hevesen rázkódott, az ujjai belegabalyodtak a hajába, és olyan erősen húzták, hogy azt hittem, kitépi a ti