**Margot szemszöge**

Az idő vánszorgott.

Nem voltam benne biztos, mióta vagyunk itt a teremben, de úgy tűnt, mintha az egész nap úgy kúszott volna el mellettünk, hogy meg sem mozdultunk volna.

A reggel lassan délutánba folyt, a délután pedig estébe, és Coban meg Leo még mindig nyomták - szakadt róluk az izzadság, ahogy a testüket büntették ismétlés ismétlés után, sorozat sorozat után, gép gép utá