**Coban szemszöge**

A folyosók a szokásosnál is szűkebbnek tűntek, és a korábbi gyűlés után mindenki pocsék hangulatban volt - engem is beleértve.

Minden kanyar, minden acélajtó, a fejünk feletti lámpák minden egyes villódzása úgy lüktetett a koponyámban, mintha egy óra számolna vissza az éjszakáig.

Nem maradt sok kibaszott időm…

Meg kellett találnom a két öltönyös rohadékot a csere kezdete előt