**Margot szemszöge**

Aztán Coban besétált...

Úgy festett... mint máskor.

Túlságosan is ugyanúgy!

Sötét haja be volt lőve, rövid ujjú pólója friss és ropogós, sötét, kanyargós tetoválásai szétterültek enyhén lebarnult bőrén, állkapcsa pedig úgy megfeszült, mintha pont neki, pont most, lenne bármi oka is az ingerültségre!

Képmutató!

Figyeltem, ahogy a tekintete gépiesen végigpásztázza a szobát,