Margot szemszöge

Valós időben néztem végig, ahogy megtörténik.

A váltást.

A szakadást.

Az egyik pillanatban még ott ült mellettem, feszülten, de higgadtan... a következőben pedig...

Talpon volt.

Minden önuralma köddé vált.

Olyan volt, mintha egy figyelmeztetés nélkül lecsapó vihart néztem volna végig; egész teste megfeszült a dühből, ahogy beletúrt a hajába, és fel-alá kezdett járkálni a kis hely