Coban szemszögéből

Minden, ami napok óta spirálisan kavargott, végre... mintha a helyére kattant volna.

Egész nap egymás mellett voltunk.

Semmi veszekedés.

Semmi távolság.

Semmi szemétség.

Csak... mi.

Ahol a helye van…

Épp előttem.

Elmentünk enni, miután megnyugodott, aztán bedobtunk egy adag mosást, mert nem hagyta abba az emlékeztetést, milyen rossz állapotban van a szennyes ruháink halmaza…

Hos