„Tudod, mi a legrosszabb?” – mondtam.

Gabe felemelte a fejét, lassú léptekkel átkelt a padlón, hogy közelebb jöjjön, és maga után húzta a fa széket.

Megfordította a széket, és leült velem szemben.

Nem tudom, hogy attól félt-e, hogy ráförmedek, vagy a saját bizonytalansága tartotta vissza a helyzet miatt, amiben voltunk, de nem beszélt, nem válaszolt a kérdésemre, helyette várta, hogy folytassam,