Felszaladtam a lépcsőn, és egyik folyosóról a másikra vettem az irányt. A düh valahogy segített sokkal jobban tájékozódni ezen a helyen.

Végül megláttam a hálószoba ajtaját, odasiettem, és feltéptem. Darian meg sem rezzent, ahogy berontottam, és bevrágtam magam mögött az ajtót.

Felnézett a könyvből, amit épp olvasott, hátradőlt a kanapén, és úgy vetette rám a tekintetét, mintha én lennék az őrült.