49 - Kennedy

„Kennedy. Hé, Ken. El kell engedned, és fel kell ébredned. Kennedy.” Az utolsó név szinte dalként hangzik el.

„Mi van?” – dörmögöm. Olyan kényelmesen fekszem, és nem hiszem, hogy rémálmom lett volna, sőt, szerintem egyáltalán nem is álmodtam az éjjel. Csak össze akarok gömbölyödni, és visszazuhanni a boldogító sötétségbe. Olyan jó így, nem akarok megmozdulni.

„Luna, szükségem van az a