72 - Ryker

Egyenesen a szobámba megyünk, szó sem lehet arról, hogy most, vagy egyáltalán valaha is egyedül maradjon. Nem a tegnap éjszaka és azután, hogy ma reggel mellette ébredtem. Nem lehetünk távol tőle. A farkasom nyüszít a törékeny állapota láttán, én pedig küzdök, hogy figyelmen kívül hagyjam. Segítenem kell rajta, ő pedig tehetetlen.

– Vegye le a ruháit, Alfa! – kiáltja a vezető gyógyítónk