– Te most tényleg vicceltél? – vág közbe Kennedy, még mielőtt a sértése a végéhez érne, miközben áthúzom őt az íróasztalom mögé. Képtelen vagyok elviselni, hogy a saját székében üljön mellettem. – Nem hittem volna, hogy képes vagy ilyesmire. – Kuncog, ahogy az ölembe húzom, Josh pedig felkapja a tekintetét, és ritka mosollyal bámul rá.

Ezzel az egyetlen engem védelmező megjegyzésével őt is megfogt