94 - Ryker

A kora nyári napfelkelte megszakítja az álmomat, de a Kennedy érintéséből fakadó bizsergés visszatart a mozgástól. A mennyországban vagyok, pont itt, pont így. Szorosabban magamhoz húzom, és meghallom a halk kuncogását.

– Min nevetsz, Bárányom?

– Edzésre kell mennünk, te kanos.

– Várhatnak pár percet. – Fölé gördülök, és a nyaka hajlatába fúrom az arcom, újabb kuncogást csalva ki belőle