95 - Kennedy

Megfeszülök, a lélegzetem elakad. Az idő megáll körülöttem, ahogy Ryker idősebb mását bámulom. A szemei egy árnyalattal sötétebbek, de semmivel sem kevésbé áthatóak. Ha Ryker nem tartana, valószínűleg a földre rogytam volna.

– Micsoda? – suttogom. Ryker szorosabbra fonja a karjait körülöttem, én pedig úgy szorítom az alkarját, mintha az életem múlna rajta. Valószínűleg nyomokat hagyok