107 – Kennedy

Szorosan tartom Amyt, miközben próbál kiszabadulni a szorításomból. Nem szakítom meg vele a szemkontaktust, ahogy a társamhoz szólok. – Menj, Ryker. Megvagyok vele. Állítsd meg. Úgysem jön el érte – suttogom. Ebben biztos vagyok, és az arckifejezéséből ítélve neki ez meg sem fordult a fejében. Ryker megcsókolja a fejem búbját.

– Nem leszek messze, Báránykám. Szólj, ha szükséged van r