113 - Kennedy

Ezúttal nagyobb a fájdalom, de az átalakulás gyorsabb is. Viszont még mindig elveszítem a látásom, emlékeznem kell, hogy rákérdezzek erre. Csak mintha felébrednék a másik formában.

– Ugh. Miért olyan ez az egész, mint egy másnaposság? – Feltolom magam a földről, ahol feküdtem, és azonnal meg is bánom. Most hideg van. Visszahúzódom a melegség felé, amit magam mellett érzek.

– Óvatosan