114 - Kennedy

– Finn! Ez olyan izgalmas! – Ugrok fel, hogy megöleljem.

Sután hátba vereget, letesz, majd hátralép. – Bárcsak a társam is ilyen izgatott lenne.

– Adj neki időt. Meg fog enyhülni.

– Furcsa módon, ezt már hallottam. Akkor sem jött be nekem. – Sötét pillantást vet rám.

Megveregetem a mellkasát, ahogy elmegyek mellette. – De legutóbb nem voltam neked én. Én pedig kedvellek téged, ő pedi