Külön időt szánok arra, hogy többször is lemossam magamról az erdő mocskát. Szinte már furcsa érzés, hogy nem borítja egy réteg kosz a bőrömet. Épp amikor elzárom a már kihűlő vizet, fájdalom hulláma hasít belém, és épphogy csak meg tudom akadályozni, hogy a padlóra zuhanjak. Érzem, ahogy a mellkasom összeszűkül, miközben a tüdőm levegőért küzd. A falkáját szó szerint fogságban tartják. Kivel b*sz