Anélkül, hogy kihúzná magát belőlem, megfordul, és a hátát a fának vetve leül, miközben könnyed, apró csókokkal hinti tele a mellkasomat és a nyakamat. – Elfáradtál, Finn? – kuncogok rajta, tudva, hogy az imént cipelt, majd az Istennő tudja, meddig tartott a levegőben. Nem vagyok túlzottan nagydarab lány, de azért törékeny kis virágszál sem.

Beleharap a mellem tetejébe, mire felsikoltok: – Nem, te