Húsz perc után nem bírom tovább, és nem érdekel, ha feldühítem vele. – Elara?! Mi folyik itt? Hallasz engem? – Csend. Várok egy lélegzetvételnyit, majd még egyet. – Elara! – Minden tőlem telhetőt megteszek, hogy a pánik ne hallatsszon a hangomon.

– Mi az?! Épp valami fontosnak a közepén vagyunk, amíg ti hárman ott ácsorogtok. Ez a sz*r nem könnyű, és jól jönne a segítségetek, de egyikőtök sem vesz