JARIS

Egy teljes percig egyetlen szót sem váltottunk, csak a tekintetünk beszélt helyettünk.

Végül beletörődött a veszteségbe, és hátradőlt a székében.

"Gondolom, akkor el kellene kezdenünk beszélgetni." – Összekulcsolta az ujjait a tarkója mögött. "Mielőtt azonban folytatnánk, szeretném tudni, hogy vannak a gyerekek."

Valami megmozdult a mellkasomban, de erőltettem, hogy az arckifejezése