EGY HÉTTEL KÉSŐBB

LYRIC

A pulzusom vészharangként dobolt, zúgott tőle a fülem.

A kezem nyirkos volt az izzadságtól. Nem számított, hányszor töröltem a ruhámba.

Nem gondoltam volna, hogy valaha is lesz még okom ennyire félni. Talán a „félelem” nem a legmegfelelőbb szó. Mondhatni, sosem voltam még ennyire ideges.

Az ajtóban álltam, a tekintetemmel Jarisra tapadtam, aki a gyerekekkel ült az ágyon