*Sienna*

„Johnna!” – kiáltottam a lányomnak az elmekapcsolaton keresztül, akit a távolban egy fa alatt láttam állni. Nem hittem a szememnek. Tényleg ő volt az! Már addig is a lehető leggyorsabban futottam, különösen azóta, hogy meghallottam a közeli farkasvonyítást, de valahogy sikerült magasabb fokozatba kapcsolnom, és még gyorsabban szednem a lábamat.

Most már Kaden is még gyorsabban futott; fél