*Garret*

Nina üzenete után megkönnyebbülést éreztem. A hangszínéből hallottam, hogy egyre jobban kételkedik magában, és a válaszaim valószínűleg nem sokat segítettek. Ebben a pillanatban azonban egy ajtóval álltam szemben, a szemem rángatózott, ahogy újra bekopogtam rajta.

Nem érkezett válasz, és már kezdtem azt hinni, hogy nincs ott senki, de a bent lévő függönyök lebegése és a határozott érzés,