Alyssa

Végre összeszedem magam, amikor meghallom a bejárati ajtóm csukódásának hangját, ahogy Wyatt távozik. Mi a fene történt az imént? Mi értelme volt annak, hogy megérintett, és olyan csábítóan viselkedett velem? Valamilyen játékot játszik? Jobban teszi, ha ez nem csak egy kis ízelítő abból, amilyen a ránk váró hétvége lesz. A legrosszabb az egészben az, hogy felizgatott. Utálom magam emiatt, de nem tudom irányítani a hormonjaimat. Frusztráltan felnyögök. Le kell feküdnöm valakivel; túl régen volt már. Azt fogom mondani magamnak, hogy a viselkedése csak azért hatott rám, mert hónapok óta nem szexeltem; nem, lassan egy éve már. Nem vagyok jó a pasizásban. Kipróbáltam az egyik ilyen appot, és egyszer elég is volt. A srácról kiderült, hogy egy hátborzongató alak, és ki kellett dobnom a lakásomból. Sosem voltam nagy spíler a pasiknál. Volt már néhány, de azok párkapcsolatok voltak. Sosem voltam híve az alkalmi szexnek.

Remek! Most már csak a szex jár a fejemben miatta. Istenem, mennyire utálom. Az utálat talán túl erős szó, de az biztos, hogy nem kedvelem. Vennek kell egy hideg zuhanyt. A felizgult testemet a fürdőszobába vonszolom, és levetkőzöm. Remélhetőleg egy hideg zuhany megoldja a problémámat. Ha nem, akkor magamon kell segítenem, amit nem sűrűn teszek. Valószínűleg el kellene kezdenem, mivel túl esetlen vagyok ahhoz, hogy ágyba vigyek valakit. Hidegre állítom a zuhanyt, de nem fagyosra.

Belépek, és egy apró visítás hagyja el a számat, ahogy a hideg víz a bőrömhöz ér, de egy pillanat múlva ellazulok, és élvezem a hűvösséget. Lehűti a combjaim közötti forróságot. Lehunyom a szemem, és a falnak támaszkodom. Nem tudom, hogyan fogom kezelni a helyzetet, ha holnap is ugyanígy viselkedik velem. Azzal fogom hitegetni magam, hogy ez egyszeri alkalom volt, és csak azért tette, hogy szórakozzon velem, mert ellenszegültem neki.

Ne gondolj rá! Nem szabadna engednem, hogy ennyire a fejembe másszon. Öt perc után feladom a zuhanyozást, mert már nem segít a dolgon. Bárcsak ne jött volna át, hogy tönkretegye az estémet. Jobban teszi, ha nem is próbál rendszert csinálni ebből. Ha nem lenne még ilyen korán, lefeküdnék aludni, de ha így tennék, akkor a hajnali órákban felébrednék, és nem tudnék visszaaludni.

Megborzongok, ahogy egy törölközőt csavarok magam köré, és a hálószobába sétálok, hogy visszavegyem a pizsamámat. Szükségem van még egy pohár borra. Sóhajtva indulok a konyha felé, hogy töltsek magamnak egy pohárral. Lekapcsolom az összes villanyt. Imádok a sötétben ülni, különösen filmet nézni, feltéve, hogy nem horrorfilmről van szó. Visszatelepedem a kanapéra a borommal és egy kis csokoládéval, és elindítok egy romantikus vígjátékot. Oda vagyok az ilyenekért. Jó figyelemelterelés.

A mobilom rezegni kezd az asztalon. Valószínűleg valamelyik barátom az. Felkapom, és egy üzenetet látok egy olyan számról, amit nem ismerek, és nincs is elmentve a névjegyeim között.

*Még mindig haragszol rám?*

Azt hiszem, valaki eltévesztette a számot.

*Ki az? Szerintem téves számot hívott.*

*Nem, a jó számot hívtam. Wyatt vagyok.*

Biztosan a személyes telefonjáról ír nekem. A munkahelyi száma el van mentve a névjegyeim közé.

*Igen, még mindig haragszom.*

Nem tudna csak békén hagyni? Nem idegesített már fel eléggé a mai napon?

*Biztos vagyok benne, hogy túl fogod tenni magad rajta.*

Megforgatom a szemem, és eldobom a mobilom. Holnap, és aztán egész hétvégén vele kell foglalkoznom; nem rabolja el tőlem az éjszaka hátralévő részét. A boromra és az utolsó szelet pizzámra koncentrálok, ami már kihűlt, de a hideg pizza finom. Tovább nézem a filmet, de még tíz perc sem telt el a korábbi üzenete óta, amikor a mobilom megcsörrent. Meg sem kell néznem, hogy tudjam, ő az.

Megfordítom, és látom, hogy igazam van. Kinyomom a hívást, de egy másodperccel később újra hív. Miért akar ez a férfi a végletekig felidegesíteni? Frusztráltan felnyögök, és fogadom a hívását.

– Igen? – kérdezem.

– Nem szeretem, ha levegőnek néznek, Miss Corbet – morranja.

– Én meg azt nem szeretem, ha a szabadidőmben zaklatnak, szóval azt hiszem, ma este egyikünk sem boldog – vágok vissza.

A legutolsó dolog, amit tennem kellene, hogy a főnökömmel veszekszem, hiszen kirúghat.

A vonal másik végén felhangzó kuncogása meglepetésként ér. Két másodperccel ezelőtt még dühös volt rám.

– Egészen szexi vagy, amikor mérges vagy.

Lefagyok a szavaitól. Épp most nevezett szexinek? Nem, biztos csak hallucinálok. Sosem hívna ilyennek.

– M-m-mit mondott az imént? – dadogom, az arcom pedig lángba borul.

– Hallottad, amit mondtam.

Nem látom az arcát, de biztos vagyok benne, hogy önelégült kifejezés ül rajta.

– Mi a célja ezzel? Miért viselkedik így velem? Sosem nézett még rám így.

Igyekszem magabiztosnak tűnni, de közben bepánikolok, és azon tűnődöm, hogy mi a fene folyik itt.

– Mégis hogyan viselkedem? – kérdezi édes hangon.

Nincs joga a viselkedése után megpróbálni kedveskedni nekem. Tényleg arra akar kényszeríteni, hogy kimondjam? Nem kellene meglepődnöm.

– Tudja jól, hogyan viselkedik, Mr. Sutton.

A szavaim félénken csengenek, és ezért utálom magam. Nem vagyok szégyenlős ember. Fura vagyok, igen, de nem félénk. A munkahelyemen azért teszem, amit mondanak, mert szeretném megtartani a munkámat, de munkaidőn kívül nem hagyom, hogy az emberek dróton rángassanak vagy átgázoljanak rajtam. Épp elég volt belőle az iskolában és a családomban, amíg felnőttem.

– Nem, nem tudom. Miért nem mondod el nekem?

– Mit szólna, ha letenném? – csattanok fel, miközben újra eluralkodik rajtam a bosszúság.

– Megpróbálhatod, de újra hívni foglak, vagy ami még jobb, tudom, hol laksz. Átmegyek, és szemtől szemben befejezzük a beszélgetést. A te döntésed, kiscicám.

A hangjában lévő, számomra oly ismerős határozottság áthallatszik a telefonon. Olyan domináns aurája van. Gondolom, ilyennek kell lennie abban az üzletágban, amiben dolgozik. Nem lett volna milliárdos, ha behódoló természet lenne.

– Istenem, mindig ilyen parancsolgató, még a munkán kívül is? – nyavalygok.

– Igen, az vagyok. Most pedig mondd el, amit akarok. Hogyan viselkedem veled?

Azt sem tudom, hogyan öntsem szavakba anélkül, hogy ne hoznám magam kellemetlen helyzetbe. Veszek pár mély levegőt, hogy megnyugodjak. Tudom, hogy csak úgy szabadulhatok ebből a beszélgetésből, ha megadom neki, amit akar.

– Flörtöl velem... kiscicának és szexinek hív. Tudni akarom, miért. Több mint egy éve dolgozom magának, és soha nem nézett rám, és nem is beszélt velem így – hadarom, mert minél gyorsabban túl akarok esni a szavakon.

– Mit is mondhatnék? Ma olyan oldaladat is megismertem, amiknek a létezéséről nem is tudtam. Azt hittem, félénk vagy, csendes és engedelmes. Ma este megtudtam, hogy nem vagy az – válaszolja torokhangú nyögéssel.

Nem válaszolok azonnal. Hatalmasat kortyolok a boromból. Szükségem van rá, mielőtt válaszolni tudnék.

– Azt hittem, szereti, ha az emberek engedelmesek, és hallgatnak magára? Nem mond ellent önmagának?

Ha szereti, amikor az emberek azt teszik, amit mond nekik, akkor miért néz rám másképp azért, mert épp az ellenkezőjét teszem? Biztosan be van tépve, vagy részeg.

– De, azonban a pimaszságod valamiért felizgat. Van rá esély, hogy ez azért van, mert semmi mást nem akarok jobban, mint ezt megváltoztatni, és jó kislányt faragni belőled – mondja rekedten.

Hála Istennek nincs tele borral a szám, különben most megfulladnék. Biztosan hazudik. Semmi esély arra a földön, hogy én izgatom fel. Ugyanaz az érzés kezdődik a combjaim között, mint korábban. A légzésem is felgyorsul.

Nem, ezt nem csinálom. Nem tudom. Szóhoz sem jutok. Csak egyetlen dolgot tehetek. Leteszem a telefont, és kikapcsolom a mobilomat. Ha átjön, nem fogok ajtót nyitni. Nem vagyok alkalmas arra, hogy ezt kezeljem, a munka pedig nagyon kínos lesz holnap. Nem tudom, hogyan fogok a szemébe nézni.

Az estéemnek egyáltalán nem így kellett volna végződnie!