Zelena.

– Sajnálom – mondta halkan.

– Mit? – kérdeztem kissé zavartan.

– Sok mindent, de leginkább azt, hogy nem segítettem így rajtad hamarabb.

Visszafojtottam egy kuncogást, egy megérzés azt súgta, nem ez a megfelelő alkalom arra, hogy nevessek a felesleges bocsánatkérésén.

– Ahogy te is mondtad, eszméletlen voltam, semmit sem tehettél volna.

– Sokkal gyorsabban kimenthettelek volna abból a kiba