Zelena.

Ez biztosan egy újabb Drakos-látomás. Csakhogy valahogy másnak érződik.

– Aurora – suttogtam halkan. Nem is tudom, hall-e egyáltalán, de megért egy próbát. A hasára fordult, és gombóccá gömbölyödött. A hátát friss sebek, ostorcsapások nyomai borították. Egykor az én hátamon is pontosan ilyen nyomok éktelenkedtek. Letérdeltem a rongyos ágya mellé, és felé nyúltam. Egy puha, gyengéd kéz fonó