Zelena.

Előttem a mindig gyönyörű Szeléné állt.

– Üdvözöllek, leányom – énekelte boldogan.

– Anya – mosolyodtam el félszegen,

– Meghallottál – mondtam egy fújtatás kíséretében.

– Mindig figyelek – mondta, miközben megfordult és sétált, vagyis inkább siklott a fehér virágok mezején.

– Mit tehetek érted, kislányom? – csendült fel dallamos hangja. Sok mindent szerettem volna megkérdezni tőle, sok min