Blair pislogott, láthatóan meglepődött. Amikor Dannel volt, sosem ő vetkőztette le a férfit; a szexuális életükben mindig Dané volt az irányítás. Együttléteik általában előre megtervezettek voltak, hetente egyszer vagy kétszer kerültek rájuk sor, amikor már amúgy is ágyban voltak. Ráadásul még sosem volt felül.

– Blair, most tedd, amit mondok. – Roman hangjában olyan felhang csendült meg, amilyet még sosem hallott. Be kellett harapnia az ajkát, hogy visszafojtsa a nyögést.

Blair vett egy mély lélegzetet, mielőtt kiegyenesedett volna a térdén, és a férfi övcsatja felé nyúlt. Keze remegett, miközben óvatosan átfűzte a szíjat a csaton. Roman a lány kezére tette a sajátját. Blair a férfi arcára emelte a tekintetét, ajkai kissé nyitva voltak, miközben zihálva vette a levegőt.

– Blair, ez az utolsó esélyed, hogy meggondold magad. Mert amint kikapcsolod azt az övet, többé nincs visszaút. – Roman levette a kezét az övéről, és mindkét karját végigcsúsztatta a kanapé háttámláján. – Szóval jól gondold meg, mielőtt megteszed a következő lépést.

Blair megnyalta az ajkát. Roman követte a mozdulatot, állkapcsa megfeszült, egy ér lüktetett a homlokán, és a lány látta, ahogy a keze beleszorul a kanapé háttámlájába. Meglepő volt, hogy a férfi annyira akarja őt, hogy vissza kellett fognia magát, nehogy egyszerűen a karjába rántsa. Az az önuralom, amivel nemcsak most, hanem mindig rendelkezett, néha az őrületbe kergette a lányt.

Visszapillantott a kezeire, amelyek a csaton pihentek. Át akarta élni ezt. Így hát Blair szó nélkül munkához látott a férfi övén. Amint kigombolta, áttért a gombra, majd egyenesen a cipzárra. A cipzár fogainak szétválása szinte fülsiketítőnek tűnt a számára.

– Blair, zárd be az ajtót. Ez el fog tartani egy darabig, és nem akarom, hogy bárki bejöjjön és meglásson meztelenül – adta ki a parancsot Roman, amint a lány végzett.

Blair zihált. Bele sem gondolt, hogy hol vannak, és hogy bármelyik pillanatban beléphet valaki. Remegő lábakkal gyorsan felállt, átment a szobán az ajtóhoz, és magukra zárta az irodát.

Megfordulva a hátát az ajtónak vetette, és a férfira nézett. Roman ugyanabban a pozícióban volt, ahogy hagyta. Tekintete a lányra szegeződött. Blair szeme a kigombolt nadrágra vándorolt. A lüktetés a lábai között már majdnem elviselhetetlen volt. Összezárta a combjait, próbálva csillapítani a sajgást.

Roman szeme összeszűkült, ahogy figyelte őt. – Maradj, ahol vagy, és terpeszd szét a lábad.

– Micsoda? – Blair nem értette, miért akarja, hogy ott maradjon, ahol van. Talán meggondolta magát?

– Ne kérdőjelezz meg, csak csináld – mondta neki Roman.

Blair engedelmeskedett, és szétnyitotta a combjait, úgy, hogy a lábai vállszélességben legyenek.

– Érints meg magad. Emeld fel a szoknyádat a derekadig, told le a bugyidat, és nyúlj magadhoz. Látni akarom – utasította Roman.

Vajon azt akarta megnézni, meddig mehet el nála? Már maga a gondolat is… Még sosem nyúlt magához korábban, pláne nem valaki más szeme láttára. Itt nem arról volt szó, hogy csak gépiesen felemeli a szoknyáját és magához nyúl. Ez csábítás volt. Amihez olyan finomságra volt szükség, amiről nem is volt biztos, hogy egyáltalán a birtokában van. Egy dologban azonban biztos volt: most már nem fog meghátrálni.

Előrehajolva Blair a kezeit a lábára helyezte, közvetlenül a szoknyája alá. Szemét le sem vette Romanről. Tudta, hogy ha nem itta volna meg azt a whiskyt, képtelen lett volna rá.

Ahogy kiegyenesedett, a kezét végigsimította a combján, magával húzva a szoknyáját is. Egészen addig, amíg a keze a bugyijához nem ért. Hüvelykujját a csipkebugyi pántjába akasztva, letolta azt a csípőjén. Szétterpesztett lábai megakadályozták, hogy a bugyi a combja közepénél lejjebb csússzon. Arra gondolva, hogy ez nem lehet probléma, összezárta a lábait, hogy a földre hulljon, majd az egyik lábával kilépett belőle, hogy újra terpeszbe állhasson.

Roman szótlanul figyelte. Blair nem volt benne biztos, hogy a férfi elégedett-e azzal, amit lát. De abban biztos volt, hogy ha nem tetszene neki, azt szóvá tenné. Vett egy mély lélegzetet, hogy felkészítse magát arra, ami következik.

– Blair, várok. Tudod, hogy nem szeretek várni – szólalt meg Roman. A hangja olyan volt, mint egy meleg takaró a bőrén, forróságot árasztott.

Blair visszatartotta a lélegzetét, miközben finoman manőverezve a jobb kezével, óvatosan a lábai közé csúsztatta az ujjait, és finoman szétnyitotta az alsó ajkait.

– Jó kislány. Most képzeld el, hogy én érintelek meg.

Blair felkiáltott, amikor a férfi ezt mondta. Mert már a puszta gondolat is, hogy Roman így érjen hozzá, az egekbe szökttette a vérnyomását. Érezte, mennyire nedves. A bemenete körül körözve Blair összegyűjtötte a nedvességet, majd két ujjával megragadta a csiklóját, és addig ingerelte, amíg a kis duzzanat keménnyé és feszessé nem vált. Annyira érzékeny volt az érintésre.

Blair lehunyta a szemét, és hagyta, hogy a feje hátrabukjon az ajtónak. Ki gondolta volna, hogy az, ha valaki nézi, miközben magához nyúl, ennyire izgató lehet. De az volt. Még sosem érezte magát ennyire felindultnak. Blair felnyögött, ahogy érezte a lüktetés fokozódását.

Nem telt el sok idő, és már többre volt szüksége. Romanre volt szüksége. Ha most nem kaphatja meg, akkor megteszi a következő legjobb dolgot. Két ujját a hüvelyébe süllyesztette, be- és kifelé mozgatva azokat magában. Elképzelte, hogy az Roman farka. Felkiáltott, miközben szabad kezével a kilincsbe kapaszkodott.

– Blair, ne menj el. – Roman beszélt, de a lány annyira a fantáziájára koncentrált, hogy alig hallotta.

– A kurva életbe, Blair, állj meg. Most. – A követelés olyan erőteljes volt, hogy a szavak a tudatáig hatoltak. Blair megállt. Még egy utolsót kiáltott, ahogy a hüvelyfala az ujjaira lüktetett.

Amikor kinyitotta a szemét, kellett egy pillanat, mire összeszedte magát. Amikor sikerült, a szeme elkerekedett a látványtól. A férfi ugyanott ült a kanapén, de a farka a kezében volt, és fel-le húzogatta. A mérete megdöbbentette Blairt. Nem is sejtette, hogy ekkorák is lehetnek.

– Gyere ide.

Kábultan húzta ki az ujjait magából, mielőtt átlépett volna a bugyiján, amit az ajtónál hagyott, és a férfihoz sétált. A szoknyája visszahullott az intimebb részeire. Blair belépett a férfi felhúzott térdei közé, közel, de nem érve hozzá, szemét le sem véve róla.

Jobb kezét a sajátjába fogta, a szájához emelte, és bekapta azt a két ujját, amivel a lány az imént örömet szerzett magának. Roman felnyögött az ízétől. Ez elég volt ahhoz, hogy Blair térdei majdnem megroggyanjanak. Csak azután engedte el, hogy teljesen tisztára nyalta őket. A lány addigra már majdnem lángra lobbant.

– Ereszkedj újra térdre – mondta a lányra szegezve intenzív tekintetét. Felnyúlt, és a lány másik kezét is a sajátjába fogta. Segített neki elhelyezkedni. Amikor már ott volt, ahol a férfi akarta.

– Most, kicsim, le fogod szopni a farkam.

A lány hatalmas farkára nézett, majd a szemébe. – De…? – Azt akarta megkérdezni, hogyan fog az beférni.

A férfi elmosolyodott. – Blair, bárhogy is döntök, emlékszel? Le fogod szopni a farkam. És ha igazán ügyes leszel, utána olyan keményen foglak megbaszni.